Nevem Gombos János, 1948. december 20-án születtem Foktőn, és ott is nőttem fel szüleimmel, valamint három testvéremmel. Elvált vagyok, két házasságomból három gyermekem született. Jelenleg nyugdíjasként Kalocsán élek.
Általános iskolai tanulmányaimat 1963-ban Foktőn végeztem el, ezt követően pedig Budapesten a MÜM. 35. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola kőműves tanulójaként 1966-ban sikeres szakmunkásvizsgát tettem kiváló eredménnyel, melynek jutalmaként az Intézet szervezésében még ebben az évben három hónapig lehetőségem volt Mongólia fővárosában, Ulánbátorban dolgozni.
Mestervizsgát Szegeden 1983-ban tettem.
Kőműves pályafutásomat 1967. márciusától 1970. júniusig a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál, majd 1970. júniusától 1985. szeptemberéig a Bács-Kiskun Megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál folytattam, ahol több alkalommal is kiváló dolgozói minősítéssel adományoztak meg.
Szakmámtól eltávolodva 1985. szeptember 17-én szülőfalum, Foktő szolgálatába álltam. Kezdetben tanácselnökként, majd 1990-től 2002. október 20-ig polgármesterként, mindvégig a legjobb tudásom szerint és a legnagyobb igyekezetemmel a falu érdekeit képviseltem.
Hivatalom során elkészült a falu úthálózatának teljes portalanítása, a foktői hidak felújítása, illetve a Somogyi Béla utcai híd elbontása. Visszaadtuk az egyházi ingatlanokat, továbbá a temetőt önkormányzati tulajdonba vettük és elkészült annak teljes rekonstrukciója. Felújításra került a falu teljes villamoshálózata, és kiépítettük a telefon-és gázhálózatot, valamint a szennyvízhálózatot. Megalakult a Nyugdíjas Klub és a Baráti Kör. Testvérvárosi kapcsolatot létesítettünk a svájci Tuggen városával, illetve sport-és kulturális kapcsolatot építettünk ki Balatonudvarival. Utolsó ciklusom során szülők és gyermekek nagy örömére megépült a falu első játszótere.
A mai napig jóleső érzéssel tölt el, hogy több, mint 17 évig a falu lakosságának megbízásából annak első számú vezetője lehettem, amiért hálával teli köszönetet mondok Foktő polgárainak.
Gombos János
