Terney Dezső Attila, születtem Békéscsabán 1938. október 9-én.
Édesanyám Kovács Ernesztin (Temesvár, 1912), édesapám Terney Dezső Ferenc (Békés, 1908).
Szüleim a városházán, illetve a postán dolgoztak. Húgom 1941-ben meghalt, öcsém Terney Béla 1943-ban született, ő a családjával Budapesten él.
A 2. világháború és a menekülés során mindenünk elveszett. 1945 novemberében kerültünk haza nagyanyámékhoz Békésre. Innen 1947-ben kerültünk Foktőre, édesanyám a postán kapott állást, édesapám csak évekkel később, mert „osztályidegen”- nek számított.
Az általános iskolát Foktőn végeztem, majd Kalocsán a tanítóképzőt. Érettségi után (1957) nem vettek fel az egyetemre, így a gyakorló éveket Dunaszentbenedeken töltöttem. 1958-ban Baján tettem kitűnő minősítéssel képesítő vizsgát. A szegedi egyetemre ismét nem vettek fel, mert én is „osztályidegen” voltam. (Évekkel később olvashattam a minősítésemet)
1958 őszén katonának vonultam be, 1960 végén leszereltem. Egy tanévet Géderlakon töltöttem, majd haza kerültem Foktőre. 1961-ben aztán felvettek a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1967-ben államvizsgáztam és gimnáziumi tanári diplomát kaptam.
Továbbra is Foktőn tanítottam, mehettem volna két-három helyre is, de maradtam, mert szerettem a foktői gyerekeket, az ifjúsági klubot, a színjátszó csoportot, a kirándulásokat.
1978-ban tanulmányi felügyelőnek hívtak és óraadó lettem a gimnáziumban.
1988-ban költöztünk Kalocsára. 1990-től a Szent István Gimnázium igazgatója voltam, majd 2000-ben nyugdíjba vonultam. Ebben az évben a foktői önkormányzat megtisztelt a „Foktő Község Díszpolgára” cím adományozásával.
Köszönöm Foktőnek, köszönöm a foktőieknek! Köszönöm a régi foktői tanítványaimnak!
